Történeteim — I. rész
Share
Hogyan született a NEOTEN
Először a természet
Gyerekkoromban a természet nem háttér volt, hanem közeg.
Ott volt mindenütt.
A dombok a ház mögött. Lent a kis patak és a patakpart. A kastélykert. A rét és a mezők, amelyek messzire nyúltak, túl a város határán.
Ott nőttünk fel.
Tudtuk, mi ehető, mi nem.
A testünk már akkor tanult — anélkül, hogy tudtuk volna.
Minden nap kint voltunk. A természet nyitott laboratóriumában.
Játszottunk, figyeltünk, kísérleteztünk.
Ma már úgy látom: egyszerre voltunk kisgyerekek, kíváncsi kutatók és magának a kísérletnek a részei.
Mintha egy másik dimenzióban éltünk volna — ahol a valóság rétegei természetesen csúsznak egymásba.
Egy másik világ
Aztán jött a város.
A tanulás évei.
Kevesebb zöld. Több beton.
Egy világ, amely más szabályok szerint működik.
Itt a betűk váltak fontossá. A fogalmak. A rendszerek.
A természet lassan eltávolodott — már nem érintettük nap mint nap.
Gondolattá vált. Emlékké. Absztrakcióvá.
Mintha valami fontos háttérbe szorult volna — anélkül, hogy hiányát akkor még meg tudtam volna nevezni.
Kéz, szépség, anyag
Húszévesen fodrász lettem.
A kezemmel kezdtem dolgozni. A testtel. Az anyaggal.
Később saját vállalkozásom lett. Oktattam, utaztam, tanítottam.
És közben egyre mélyebbre kerültem a szépségipar világában —
formulák, színek, textúrák, reakciók között.
Sok kémia volt benne.
Sok anatómia.
És valahol itt történt meg az első visszakapcsolódás.
A természet visszatért — de már nem mezők és fák formájában,
hanem összetevőkben, molekulákban, reakciókban.
Minden nap, hajformázás és hajfestés közben ugyanaz a gondolat tért vissza:
Mi lenne, ha léteznének olyan termékek, amelyek hozzánk alkalmazkodnak?
Nem mi hozzájuk.
A diszkomfort
Idővel valami elcsúszott.
A nagy cégek egyre gyorsabban változtatták a formulákat.
A marketing döntött — nem a minőség.
Tömeg. Mennyiség. Ismétlés.
És egyre kevesebb figyelem.
Ez elszomorított.
És a testem is jelezni kezdett.
Húsz év után már tudtam, mit tesznek a durva vegyszerek, a mesterséges illatok, a szilikonok — nem elméletben, hanem tapasztalatból.
A test tanul.
És a test nem hazudik.
Ha figyelsz rá, kérdezés nélkül is válaszol.
Visszatérés — másképp
Harmincévesen Franciaországba költöztem.
Újra tanulni kezdtem: gyógynövényeket, aromaterápiát, fitoterápiát, táplálkozást.
Először magam miatt.
Egy belső egyensúlykeresés igényéből indult.
De hamarosan egy másik világ nyílt meg: az anyagismerő alkotók világa.
Olyan embereké, akik a természet és a tudomány határán dolgoznak.
Növényekből indulnak ki —
de a biokémia, a botanika, az anatómia talaján állnak.
Nem csupán termékeket alkotnak.
Állapotokat. Egyensúlyt. Jóllétet.
Itt kezdett minden értelmet nyerni.
A név
Mielőtt a NEOTEN megszületett volna, hónapok teltek el csendben.
Rajzok. Vázlatok. Elvetett gondolatok.
Százféle logó.
Számtalan név, amely nem maradt velem.
Szavakkal játszottam — különböző nyelvekből.
Kerestem azt, ami nem magyaráz, hanem hordoz.
Aztán két szó találkozott.
Neo — az új, a fiatal, a kezdet.
Tenere — tartani, megőrizni, finoman megtartani.
Megszületett a NEOTEN.
Nem definícióként.
Hanem lehetőségként.
Megőrizni a frissességet.
Megtartani azt, ami él.
Vagy bármit, amit számodra jelent — nyitva hagyom az értelmezést.
Mostantól a te rituáléd része.
Az első rész itt véget ér.
(A történet — az utazás — viszont folytatódik.)